“Jön a Karácsony! – Akkor álljunk félre…”

2007. december 16.

Úgy látom, hogy nagyon kemény 2 hét elébe nézek, sok lesz a szolgálat, főleg hétvégén, meg az ünnepen. De azt hiszem, olyan nagyon nem árthat nekem… azt mondják (én is), hogy ami nem öl meg, az megerősít. Azt hiszem éppen itt lenne az ideje, hogy megerősödjek.

 

Ma istentiszteleten Lehel prédikált, a MIFIKE-lelkész, és a kórusuk is énekelt. Egy dolog nagyon megfogott a szolgálatból: a 130. Zsoltár volt az alapige. Egy része így szólt: "Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt" (ez vers/ének, azért ismétel). És arról beszélt Lehel, hogy az éjjeli őrök alig várták már, hogy virradjon, hogy megnyugodhassanak, hogy le lehessen engedni a fegyvert, hogy megpihenhessenek, hogy a stressz, a vigyázás véget érjen. A hívő ember lelke még ennél is jobban várj az Urat. Úgy gondolom, hogy Isten nem vletlenül ihlette meg a zsoltárírót ezzel a példával. Mert a keresztyén embernek is olyan ébernek kell lennie ebben a világban, mint régebb az éjjeli őröknek. A támadás állandó veszély. És most nem arról beszélek, amit általában a papok szájából hallanak, hogy "a bűnös világ" meg a "bűnös kívánságok", meg hogy minden ami nem elszálltan lelki, az rossz, és azt ki kell prédikálni. Hanem arról, hogy az ellenség már ritkán támad erőbedobással, sokkal inkább az a taktikája, hogy "elaltasson", hogy az éberséget valahogy elvegye, hogy egy-két "ártatlan" dolgot kedvessé tegyen, ami mellett aztán egyéb is beözönlik. Az éberségem fontos. Az is fontos, hogy tudjam, hogy állandó támadás alatt vagyok. És ha már hosszú ideig túl kényelmesen élek, akkor ott valami nincs rendben. Akkor már érzéstelenítve vagyok (akár magamra nézve, akár másokra nézve).

A másik dolog meg az, hogy akkor tudom igazán várni az Urat, ha a jelenlegi állapotommal nem vagyok megelégedve. Akkor várom a reggelt, ha nem tetszik az éjszaka. Ha valami miatt kellemetlen, kényelmetlen vagy veszélyes éppen. Akkor megváltás az Ő érkezése.

Ha azt érzem/látom magamon, hogy úgy igazából nem várom Őt, akkor azt jelenti, hogy valami baj van az életemmel. Valami kielégít engem, vagy valami másban kersem a megelégedésemet. Akkor nem az a megoldás, hogy azon erőlködöm, hogy várjam Őt, hanem az, hogy megvizsgálom az indítékaimat, az örömeimet, az életcélomat, az értékrendemet stb.

 

Remélem, hogy egyszer eljutok arra a "szintre", amikor egy ilyen szöveget 2-3 mondatban is meg tudok érthetően fogalmazni…

 

 

Kedden megyek baba-látogatóba, és még mindig nincs sok ajándék-ötletem…