Gyűrű Kúra 1.

2007. december 13.

Bevezető: A Gyűrűk Ura a  kedvenc filmem. És az egyik kedvenc könyvem. Teljesen el tudok merülni benne, bele tudom élni magam, és ami még jobb: mindig új dolgok jutnak eszembe, miközben nézem. Ezeket szeretném a Gyűrű Kúra sorozatban leírni (hm… a név kitalálóját nagyon szépen kérem, ne pereljen be – egyszerűen tökéletesen megfelelőnek találtam arra, amit jelent számomra ez a mű, és a gondolatok, amiket ébreszt bennem). Íme az első: 

Samwise, the Brave
Sam-ről majd úgy fognak beszélni a mesélők, mint A Bátorról. Sam egy gyenge hobbit, aki jobban szeretne otthon maradni a Megyében, és végezni a maga dolgát. Nem szeretik a hobbitok a háborúkat, a kalandokat. Sam egyik nagy félelme, hogy nem tudja végigjárni azt az utat, amire Frodó oldalán vállalkozott. És Frodó most azt mondja róla: a mesélők úgy fogják emlegetni: Samwise, the Brave.

Erről jut eszembe:  a Jelenések könyvében a 2,17-ben: „a győzedelmeseknek [...] adok fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.“

Új nevet kapunk, olyant, amit senki más nem tud, csak aki kapja. Olyan nevet, amire nem gondolnak a többiek: Samwise, the Brave. Olyant, amit nem néznek ki belőle, amire ő nem képes, az után nevezik el. Mert aki győz, az azon kerekedik felül, ami a gyengéje. És ehhez egy igen nehéz utat kell bejárnia. Halálközelben, csalódások közepette, bukások közepette… Sam is elér Mordorba, és végig segíti Frodót. És együtt készülnek meghalni is. Oda jutott el, ahova sohasem gondolta volna, hogy el tud jutni. Amiről sohasem gondolta vlna, hogy belőle kitelik. De ha úgy indult volna, akkor biztosan elbukott volna. Mert az erős elesik. De az erőtlen másra tudja bízni magát, és eljut oda, ahova saját erőből nem lehetne. És valóban Samwise, the Brave lesz belőle: új nevet kapott. Amit senki sem tud a Megyéből, és ez lenne az utolsó, amit gondolnának róla.

Még idevág a mai imaközösségen olvasott 84. Zsoltár pár verse: "Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, s a te ösvényeid vannak szívében. Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ. Erõrõl erõre jutnak, míg megjelennek Isten elõtt a Sionon. Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela." Mikor olvastam, egy az egyben a film jutott eszembe.

Az „Óz, a nagy varázsló“-ban is valami hasonló történik, mikor a gyáva oroszlán erős és bátor lesz. Csak ezt a sztorit nem ismerem annyira.

 Első rész vége