Zákeus történetének mai üzenet számomra:

Krisztus áldozatot vállalt azért, hogy eljuthasson az emberhez. Az ember nyomorúságos énjéhez. A folyton nem-megfelelő énjéhez. A bűnének börtönébe, oda, ahol én vagyok lelkileg és testileg is.
Miért nagy dolog ez? Mert nekem nehéz eljutni a másik ember valódi "színhelyére". Csak azt látom rólad, másik emberről, hogy folyton logikátlanul cselekszel, rosszindulatú tetteket hajtasz végre. De nem tudok, nincs erőm ezeken túllátni, a te lelkedig ellátni, a te valóságos "színhelyedre" ellátni. A te hátteredet megismerni, és azzal együtt megérteni cselekedetedet. Márpedig én ezt elvárom tőled. Mert tudod, minden tévedésemre van egy magyarázatom (csak másnak nem lehet, csak más cselekszik puszta rosszindulatból).
Meglátni benned a vergődő embert, a kétségbeesetten, tanácstalanul agresszíven reagáló embert nem pedig az engem támadó embert. Ez esik nehezemre. És téged a szükségedre nézve kezelni. Ezt nem tudom.
Ez halálos. Ez veszélyes. Ezt nem várhatja el senki tőlem, mert nekem védenem kell a saját életemet. Ez lehetetlen! És Ő ezt a lehetetlent tette meg. Velem.
Az Ő felém való közeledése nem abból áll, hogy elvárásait, velem való terveit, céljait közli, és vár, amíg elérem, vagy legalábbis törekszem. Ha pedig nem teszek eleget ezeknek, akkor ki kell engesztelnem valamilyen módon Őt. NEM! Ez emberi kreáció, ez nem Isten. Ez a vallás.
Jézus vállalja a halálveszélyes feladatot. Az én nyilaim ellenére jön engem meglátogatni. Nem a szitkozódást, a tévelygést, a semmibevételt nézi, hanem azok mögé is belát. Valami irdatlan szükséghelyzet kiváltotta azokat belőlem. És Ő ebben a szükségemben akar meglátni. Agresszivitásomban is emberként, teremtményként lát és kezel. Mint akinek segítségre van szüksége, nem arra, hogy elégtelenségem láttán még inkább megszilárdítsa elvárásait, és még hangsúlyosabban követelőzzön.
Ezt tette Zákeussal. Ezt a bűnök mögé belátást érezte meg Zákeus. Ez szállította őt le a fáról.
Ezt kell nekem is meglátnom, mert felém is így közeledik. Felém, aki folyton elégtelent vizsgázom az "élet" nevű tantárgyból. A "kapcsolataim", a "felelősségeim", a "proaktív ember" nevű tantárgyaimból. Még a saját vizsgabizottságom előtt is.
"Hamar szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom!"